Átmentünk

További bejegyzések a

www.tukorutveszto.blog.hu

alatt olvashatók...

Átmentünk

További bejegyzések a

www.tukorutveszto.blog.hu

alatt olvashatók...

Minek nevezzelek?

A magyar rendszerváltás folyamatában a pártállami titkosszolgálati struktúra is átalakult. Ennek legfőbb oka az 1990. januárjában kitört un. Duna-gate botrány volt (amikor is kiderült, hogy a Belügyminisztérium III. – állambiztonsági – főcsoportfőnöksége a nemzeti kerekasztal tárgyalások lezárását követően, sőt köztársaság kikiáltása után is szolgáltatott titkos információkat az ellenzékről a politikai vezetésnek). E skandalum nyomán vették ki a Belügyminisztérium hatásköréből a szolgálatokat és rendelték részben a miniszterelnök, részben a honvédelmi minisztert alá. Ekkor alakult ki majdnem egészében a ma is létező négyes (1995-től ötös) struktúra:

Polgári titkosszolgálatok:

Nemzetbizonsági Hivatal, Információs Hivatal,
(Nemzetbiztonsági Szakszolgálat – ez csak az 1995-ben elfogadott Nemzetbiztonsági törvény nyomán vált önálló szervezetté)

Katonai titkosszolgálatok:

Katonai Felderítő Hivatal,
Katonai Biztonsági Hivatal.

A korábbi rendszerben használt „állambiztonság” kifejezés helyett, mely azzal a rendszerrel szorosan összekapcsolódott, új fogalmat kellett keresni. Nem csak formális okokból, hogy elkerüljék az azonosság látszatát, hanem tartalmi okokból is. Az új rendszerben a titkosszolgálatoknak egészen más a funkciója, súlya, mint 1989 előtt. Végül is a „nemzetbiztonsági szolgálatok” kifejezés honosodott meg. Ez elég szerencsétlen választásnak bizonyult. Egyrészt a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe, és itt egyértelműen olyan szolgálatokról volt/van szó amelyek a harmadik köztársaság alkotmányos rendjét védik, illetve a köztársaság végrehajtó hatalma számára gyűjtenek információkat, tehát tulajdonképpen „állam-biztonsági/állam-védelmi” funkciókat látnak el. Ezek a fogalmak azonban politikai okokból – érthetően – elfogadhatatlanok. Szóba jöhetett volna még az alkotmányvédelem kifejezés – német mintára. (A rendszerváltás táján a német minta befolyása nem volt jelentéktelen Magyarországon – gondoljunk csak az alkotmánybíróság illetve a konstruktív bizalmatlanság intézményeire. Mégis az USA-ból importálták az NBH nevét, bár az Egyesült Államokban is csak egy szolgálat a National Security Agency nevében található meg a „nemzetbiztonság” kifejezés. A szolgálatok közösségére (az USA-ban van belőlük egy pár….) az intelligence community kifejezést használják. Az angol nyelvterületen általában az intelligence szót használják a titkosszolgálatokkal kapcsolatban.)

A többi „nyugati” államban a nemzetbiztonság szó nem szerepel a szolgálatok nevében. (És ha a szolgálatokról van szó, akkor is az intelligence szerepel, már ha angolul szólnak róluk.)
Nézzük – a teljesség igénye nélkül a szolgálatok elnevezését! Helyenként a fordítások esetlenek, de igyekeztünk minél hívebben lefordítani a kifejezéseket. „B”-vel jelöltük a az alkotmányvédelemmel/kémelhárítással foglalkozó szolgálatokat, „K”-val a katonai szolgálatokat, „H”-val pedig a mind politikai, mind katonai hírszerzéssel foglalkozó szervezeteket.


Ausztrália

Australian Security Intelligence Organisation (ASIO)
Ausztrál Biztonsági Hírszerző Szervezet (B)

Australian Secret Intelligence Service (ASIS)
Ausztrál Hírszerző Szolgálat (H)

Ausztria

Bundesamt für Verfassungsschutz und Terrorismusbekämpfung
Alkotmányvédelmi és Terrorelhárító Szövetségi Hivatal (B)

Heeresnachtichtenamt
Katonai Felderítő Hivatal (K)

Abwehramt
Elhárító Hiovatal (K)

Belgium

Veiligheid van de Staat (SV)/Surete de l'Etat (SE)
Állambiztonság (B)

Algemen Dienst Inlichtingen en Veiliheid (ADIV)/Service Général du Renseignement et de la Sécurité (SGRS)
Általános Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (H)

Dánia

Politiests Efterretningtjenste (PET)
Rendőrségi Hírszerzőszolgálat (B)

Forsvarets Efterretningtjenste (FET)
Védelmi Hírszerzőszolgálat (K)

Finnország

Suojelupoliisi
Biztonsági rendőrség (B)

Pääesikunnan Tiedusteluosasto
Vezérkar Hírszerzőosztálya (K)

Franciaország

Direction de la Surveillance du Territoire (DST)
Területvédelmi Igazgatóság (B)

Direction Generale del la Securite Exterieure
Külhoni Biztonsági Főigazgatóság (H)

Direction de la Protection et de la Securite de la Defense
A Honvédelem Védelmi és Biztonsági Igazgatósága (K)

Görögország

Εθνική Υπηρεσία Πληροφοριών, ΕΥΠ
Ethniki Ypiresia Pliroforion
Nemzeti Információs Hivatal (H)

Hollandia

Algemen Inlichtingen- en Veiligheitsdienst (AIVD)
Általános Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (B)

Militaire Inlichtingen- en Veiligheitsdienst
Katonai Hírszerző és Biztonsági Szolgálat (K)

Kanada

Canadian Security Intelligence Service/Service Canadien du Renseignement de Sécurité
Kanadai Biztonsági Hírszerző Szolgálat (B)

Nagy-Britannia

Security Service (más néven MI5)
Biztonsági Szolgálat (B)

Secret Intelligence Service (más néven MI6)
Titkos Hírszerző Szolgálat (H)

Németország

Bundesnachtichtendienst
Szövetségi Hírszerző Hivatal (H)

Bundesverfassungsschutz
Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (B)

Militärischer Abschirmdienstdienst (MAD)
Katonai elhárítószolgálat (K)

Norvégia

Politiets Sikkerhetstjenste
Rendőrségi Biztonsági Szolgálat (B)

Forsvarets Sikkerhetstjenste
Védelmi Biztonsági Szolgálat (K)

Etteretningstjensten
Hirszerzőszolgálat (H)

Olaszország

Agencia Informazione e Sicurezza Interne (AISI)
Belföldi Információs és Biztonsági Ügynökség (B)

Agencia Informazione e Sicurezza Esterna (AISE)
Külhoni Információs és Biztonsági Ügynökség (H)

Portugália

Serviço de Informações de Segurança (SIS)
Információs és Biztonsági Szolgálat (B)

Serviço de Informações Estratégicas de Defesa e Militares (SIED)
Védelmi és Katonai Külhoni Információs Szolgálat (H)

Spanyolország

Centro Nacional de Inteligencia
Nemzeti Hírszerző Központ (B,H)

Svájc

Dienst für Analyse und Prävention (DAP)
Elemző és Megelőző Szolgálat (B)

Strategischer Nachrichtendienst (SND)
Stratégiai Hírszerzőszolgálat (H)

Svédország

Säkerhetspolisen (SAPO)
Biztonsági Rendőrség (B)

Militära underrättelse-och säkerhetstjänsten
Katonai Hírszerző és Biztonsági szolgálat (K)

Az oroszok már a NATO-ban vannak?

A magyar hírlap online mai oldalán található egy cikk Varjú Frigyes tollából, amely azt járja körbe, hogy milyen veszélyeket rejthet magában Laborc Sándor kinevezése az NBH élére – amiatt, hogy a KGB egyetemén végzett.
Erről valóban lehet vitatkozni. (Persze jó lenne, ha egy is a nevét adná azon szakértők közül, akikre a napilap utal.)
A legfurcsább része a cikknek azonban azzal a kijelentéssel kapcsolatos, hogy „Jövőre Magyarország adja a NATO Special Komitet elnevezésű különleges bizottságának elnökét.” Vajon mi lehet ez a Special Komitet? Tény, hogy van a NATO-nak egy „Special Committe” elnevezésű szervezete, amely az interneten található NATO Handbook szerint „Advisory body to the North Atlantic Council on matters of espionage and terrorist or related threats which might affect the Alliance.” Tagjai pedig a tagországok biztonsági szolgálatainak (Security Services) vezetői.
(lásd: http://www.hq.nato.int/docu/handbook/2001/hb130138.htm
Varju Frigyes erre a szervezetre utal? De miféle nyelven lehet a “Special Komitet”? Nem igazán hangzik angolosan. A bizottság neve oroszul “комитет”. Ez akkor rendben van. De a különleges szó megfelelője "специальный". Most vagy nem tanultak még meg a NATO-ban rendesen oroszul, vagy a NATO-t elfoglaló oroszok kezdenek elfelejteni anyanyelvükön. De akármelyik verzió is igaz, kiváncsi lennénk, hogy Varju Frigyes honnan vette a “Special Komitet” elnevezést?

Termelésbe a kémekkel!

A BND új, berlini épülete

Az utóbbi napok német sajtójában élénk visszhangot váltott ki az a hír, hogy az NSZK Kancellári Hivatala döntött az ország hírszerző szervezetének (Bundesnachrichtendienst/BND/Szövetségi Hírszerző Szolgálat) átszervezéséről. Szemben a szokásos magyar titkolódzással egyrészt nyilvános, hogy ez az átszervezés mikor történik meg: az elképzelések szerint 2009. január elsején lép életbe az új felállás.
Másrészt a sajtóhírekből már most látszanak az átszervezés legfontosabb mozzanatai.
Ha ráklikkelünk a BND honlapjára (http://www.bnd.bund.de), akkor a „struktúra” alatt először csak egy elnagyolt sémára bukkanunk, amelyből látható, hogy a hírszerző szervezet nyolc részlegből áll, és a szervezet legfelső vezetését három fő alkotja: a szervezet elnöke és két alelnöke (az egyik katonai kérdésekért felelős). Mindez akár a magyar Információs Hivatal honlapjára is emlékeztethetne. Ha nem találnánk lehetőséget a honlap oldalán további információk beszerzésére – akkor ez igaz is lenne.

Ezekből az alábbi tények derülnek ki. A nyolc részleg feladatai a következők:

1. részleg Operatív felderítés (HUMINT)
2. részleg Technikai felderítés (SIGINT)
3. részleg Értékelés
4. részleg Irányítás és központi szolgáltatások
5. részleg Operatív felderítés és értékelés (szervezett bűnözés és nemzetközi terrorizmus)
6. részleg Műszaki támogatás
7. részleg A BND iskolája
8. részleg Biztonság, titokvédelem, kémelhárítás

Ez utóbbi részleg okozta a BND-val kapcsolatos egyik híres botrányt az elmúlt években, amikoris kiderült, hogy a hírszerzés belföldön újságírókat figyelt meg. (Ez egyrészt tilos a BND számára, másrészt a tény óriási felháborodást okozott médiaberkekben a sajtószabadság fenyegetettsége miatt.)
A sajtóban ezt a skandalumot említik a változások egyik fő indokaként. Milyen egyéb tényezőket említenek még a változások hátterében? Utalnak néhány problematikus külföldi akcióra (pl. Irakban), másrészt az információáramlás akadozására a szervezeten belül (amelynek mintegy 6000 alkalmazottja van), illetve a vezetés és a szervezet többi részének egymástól való eltávolodására. Másrészt csökkenteni kívánják a hierarchiák szintjeit: igaz, hogy az eddigi nyolc részleg helyére tizenkettő kerül, de gyakorlatilag teljesen felszámoljál az alrészlegeket. Ezzel igyekeznek – ahogy a Süddeutsche Zeitung (2007. 10. 27.) fogalmazott – „az önálló éltre hajlamos részlegeket jobban a vezetéshez kötni”. Mindemellett a vezetési stáb méretét is csökkentik.
Mit lehet megtudni a sajtóból új szervezeti felépítésről most, 2007. októberében?
Egy biztosnak tűnik, a BND az új felállásban három részre tagolódik:

Termelés

Itt történik az információk „termelése”, az alábbi részlegben
5. (Szovjetunió utódállamai/ Nyugat)
6 .(Közel-Kelet/Afrika)
7. (Terrorizmus)
8. Proliferáció (új)

Termeléstámogatás

1. Vezetés/Információközpont
2. Műholdképek értékelése
3. Külföldi rezidentúrák

Szolgáltatás

Ide kerülne a belső elhárítás, a hírszerzés műszaki-tudományos támogatása, valamint BND iskolája (ez utóbb kérdéses, mivel már létezik hatályos döntés az Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal iskolájának egyesítéséről a BND iskolájával, bár ez ellen jelenleg mindkét „cég” még küzd.)
A hírszerzés működésének szempontjából a lényeges változás az, hogy megszűnik az információszerzés és az elemzés korábbi szétválasztása (amit a jelenleg még működő struktúrában a különálló ó 1. és a 3. részleg testesít meg.) szűnjön meg. Ez a terrorizmus ellen küzdő 5. részlegben már ma is megvalósult és a hírek szerint bevált.
Míg eddig két alelelnöke volt a szervezetnek, most mindhárom területért élére egy-egy alelnök lesz felelős. Mivel az eddigi hagyományok szerint az egyik alelnök a civil szférából, a másik a hadsereg területéről jött, már most megkezdődött a küzdelem a harmadik posztért.
Mindemellett arról is szólnak a híradások, hogy a BND felügyeletét ellátó kancelláriában is erősíteni kívánják a hírszerzés ellenőrzését végző részleget.

Mindezek a híradások azt jelzik, hogy a szolgálatok átalakításáról nemcsak utólag, hanem már előzőleg is hírt lehet adni. Igaz egy titokban végrehajtott átalakítást az NSZK ellenzéke (a Zöldek, a liberális FDP és a Baloldal) nemigen hagyná szó nélkül. A jelenlegi átalakítást üdvözlik, de néhány ellenzéki képviselő a parlamenti ellenőrzés további erősítése mellett kardoskodik.

Néhány megjegyzés az NBH átalakítása kapcsán

2007. augusztus 27-én a Miniszterelnöki Hivatalon belül működő Nemzetbiztonsági Iroda (NBI) bejelentette, hogy ez év október elsejétől a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szervezetileg és vezetőit tekintve is. átalakul A közleményben indoklásként a takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodást, a költségvetési források jobb és hatékonyabb hasznosítását hozták fel, illetve a szervezeten belüli gyorsabb információáramlást. Ez az államigazgatáson belüli struktúraváltások szokásos, de egyben semmitmondó indoklása. Később Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, egyik interjújában mindezt azzal egészítette ki, hogy ennél többet nem mondhat. Egy titkosszolgálat esetében tetszetős kibúvó, indoklásnak mégis kevés. Már csak azért is, mert az NBH a 2002-es átalakítása kapcsán a szolgálat Évkönyve azzal érvel, hogy „Az elmúlt évek tapasztalatait összegezve az NBH vezetése az átszervezéssel a még hatékonyabb, korszerűbb, dinamikusabb munkavégzési feltétetek megteremtését kívánta elérni. (Évkönyv 2003, 14. old.)
Az NBI közleménye nem vert különösebben nagy és tartós hullámokat (ahogy ezt már a korábbi átalakítások esetében megszokhattuk). A sajtócikkek főleg a struktúra átalakításával párhuzamosan végrehajtott személyi változásokat (gyakorlatilag az összes igazgatóság és főosztályvezetőjét cseréjét) a szolgálat „lefejezéséként” értékelte, illetve a „politikai tisztogatásról” írt. Itt nem kívánjuk ismertetni a sajtóban megjelent véleményeket – az olvasónak a HVG 2007/36-os számban megjelent a témával kapcsolatos, Tömöry Ákos tollából származó cikket ajánljuk. (Bár ebben az írásban is találunk olyan megállapításokat, amelyek arra utalnak, hogy a cikk szerzője nem igazán ismeri a politika és a titkosszolgálatok viszonyát a politikai rendszereken belül. Erre utal az a megjegyzése, hogy a kormányzati felelősök "….akár megrendelőként – bele is szólhassanak a szervezet munkájába." Nos a demokráciákban sem működnek a titkosszolgálatok csak úgy magukban. Mindenütt a végrehajtó hatalom (legyen az a kormány vagy mint a CIA esetében az USA elnöke) utasításait hajtják végre. Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy a politikai vezetés személyes ügyeiben járnak el (ez már súlyos túlkapásnak minősülne) hanem a végrehajtó hatalom politikai döntéseihez szolgál információkkal. A hírszerzés esetében ez talán jobban látható, de a belbiztonsági (kémelhárító, alkotmányvédelmi) szolgálatok esetében is igaz. A mindenkori rutinfeladatokon túl az adott kormánynak joga van a szolgálatok számára prioritásokat megadni. Ez egyértelműen kiderül az 1995. évi CXXV. évi törvényből is. Ennek 3 .paragrafusa kimondja, hogy: „A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy az e törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjenek az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében.” Továbbá a 10. paragrafusa szerint „ A Kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja“ valamint a 11. paragrafus c. bekezdése szerint „A szolgálatokat irányító miniszter „rendeletek és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését…”. (kiemelés tőlünk) Ez nem magyar sajátosság, hanem más országokban is így volt/van (függetlenül attól, hogy törvény vagy más jogszabály szabályozza a titkosszolgálatok működését.))
Az ellenzék is a „lefejezés” és a „politikai tisztogatás” fogalmaival operált. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának 2007. szeptember 4-ei ülését követően – ahol a szolgálatot felügyelő miniszter számolt be az NBH átalakításáról – a bizottság elnöke, Simicskó István (KDNP) azt hangsúlyozta, hogy az átalakítással kapcsolatban a miniszter semmilyen szakmai érvet nem hozott fel. Az ugyancsak ellenzéki Demeter Ervin (Fidesz-MPSZ) (az Orbán-kormány alatt ő felügyelte mint tárcanélküli miniszter a polgári szolgálatokat) megismételte ezt, majd politikai bosszúról, lefejezésről beszélt. Nem tudjuk ellenőrizni, hogy szolgált-e Szilvásy György szakmai argumentumokkal a bizottság előtt, de az is biztos, hogy a két ellenzéki politikus sem villogott ilyen érvekkel, csak bizonyítatlan feltevésekkel – az ellenzéktől a jelenlegi belpolitikai helyzetben több sajnos nem is várható el.
A bizottsági ülés és az NBH strukturális átalakításával kapcsolatban számos – demokráciaelméleti szempontból is érdekes – kérdés vetődik fel. Miért csak utólag számolt be a miniszter a képviselőknek. Miért nem az átalakulás előtt? Utóbbi esetben nem lenne kizárt egy szakmai vita lehetősége. Sőt tovább is mehetünk. Miért nem kap 1990 óta titkosszolgálatok átalakítása semmiféle nyilvánosságot? Az politikusok erre adandó válasza szinte 100 %-os biztonsággal az lenne: éppen, mert titkosszolgálatok. Csakhogy más demokratikusnak tekintett országokban az ilyen nyilvános viták reformok, átalakítások előtt nem szokatlanok.
A magyar titkosszolgálatokat felügyelő magyar politikusok (1990 óta) szerencséjükre nem találkoztak olyan – tőlünk nyugatra, de főleg az USA-ban ténykedő oknyomozó újságírókkal, akiket nehéz megfélemlíteni, vagy lebeszélni írásvágyukról, nem is beszélve a titkosszolgálati témákkal foglalkozó szakírókkal, vagy kutatókkal.
Természetesen azt sem felejthetjük el, hogy bizonyos értelemben maga a magyar politikai osztály manőverezte bele magát ebbe a helyzetbe – vagy tudatosan, vagy tudatlanságból. Vegyük például szemügyre, hogy mit tudhatunk a szolgálatok belső felépítéséről – kicsit részletesebben, mint ahogy az néhány magyar szolgálat honlapján látható. A Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szól 1995. évi CXXV. törvény erre vonatkozóan nem tartalmaz semmiféle korlátozást. Sokkal inkább az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, amelynek 98. paragrafusa 50 évre államtitokká minősíti „A Hivatalok szervezetére és működésére..” , vonatkozó adatokat.
Mindennek a – véleményünk szerint – felesleges titkolódzásnak mi az eredménye például a NBH vonatkozásában? Vessünk egy pillantást a szolgálat oldalára! Ott a szervezeti felépítésre vonatkozóan ezt az ábrát találjuk:

(klikk a képre)

forrás: http://www.nbh.hu/bmenu5.htm

Természetesen az 1990 előtti időkhöz képest már ez is nagy előrelépés, hogy egy magyar titkosszolgálat nyilvánosságra hozza – legalább alapvonalaiban – belső szervezeti struktúráját. De 17-18 évvel a rendszerváltás után ez már igencsak kevés. Már nem kielégítő a múlttal való összehasonlítás, hanem más – szintén demokratikusnak nevezett – országokkal való összehasonlítás a mérvadó. És e vonatkozásban Magyarország elég szánalmas képet mutat. Véleményünk szerint itt egyértelműen kísért az előző rendszer sokszor már-már paranoiás titkolódzásának hagyománya. Ennek okai nyilván a – szerintünk különben elkerülhetetlen személyi folytonossággal – állnak szoros összefüggésben (és egyúttal a már kevésbé elfogadható szemléleti folytonossággal).
De a szolgálatok (és a sajtóban sokszor sejtelmesen titkosszolgálati lobbinak nevezett körök) feladhatnák ezt. Nem ettől lesz biztonságosabb és hatékonyabb pédául a Nemzetbiztonsági Hivatal működése. Különben is, ha valaki figyelmesen elolvassa a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény megfelelő paragrafusait, nagyjából ki lehet sakkozni, hogy melyik igazgatóság mivel foglalkozik.
De mindez nem elsősorban a szolgálat(ok) hibája, hanem a magyar politikai osztályé, aki vagy nem kívánja a tőlünk nyugatra eső országok bizonyos szokásait a titoktartás területén átvenni, vagy hagyja magát „megetetni” a szolgálatok által, akik persze a világon mindenütt azt szeretnék, ha semmit sem lehetne tudni tevékenységükről, csökkentve ezzel bármiféle ellenőrzés, számonkérés lehetőségét is.
A titkolódzással kapcsolatban ugyanakkor vicces, hogy az NBH által a napokban nyilvánosságra hozott, az un. olajüggyel kapcsolatos irományok fejlécében a következő igazgatóságok találhatók: GAZDASÁGBIZTONSÁGI IGAZGATÓSÁG (1997. év) INFORMÁCIÓS IGAZGATÓSÁG (1995., 1997. évek) INFORMATIKAI IGAZGATÓSÁG (1993., 1994., 1995. évek). Szóval akkor kettő megvan. Ezek léte mégsem titkos? (Persze felmerül az a kérdés is, hogy az Információs Igazgatóság és az Informatikai Igazgatóság ugyanaz-e, vagy más, vagy mindkettő volt 1995-ben, vagy maguk az osztályok sem tudják, hogy pontosan hogyan hívják őket…Még azt is mondhatnánk, hogy milyen ügyes dezinformációs fogás…)
Szilvásy György a HVG-nek azt hangsúlyozza, hogy az NBH átalakítása azért is szükséges, mert nem lehet 4-5 fős osztályokkal hatékonyan működni. (Végre egy szakmai érv!) Ez a kis „titok” sokkal érdekesebb és fontosabb a szervezet működésére vonatkozóan, mint az, hogy melyik igazgatóság mit csinál…
De mi a helyzet külföldön, a szervezeti felépítés tekintetében?
Vegyünk szemügyre két példát.

1. Alkotmányvédelmi Hivatal (NSZK)

A oldalán található szervezeti ábra nem csinál abból titkot, hogy az egyes részlegeinek mi a feladata. (Sőt külön is hangsúlyozzák, hogy ez nem titok!)

(klikk a képre)

forrás: http://www.verfassungsschutz.de/de/das_bfv/waswirtun/die_organisation.html

Ha az emberfia egy kicsit körülnéz az irodalomban, akkor azt is meg tudhatja, hogy a 6. részleg (Iszlamizmus és iszlamista terrorizmus) néhány évvel ezelőtt jött létre, míg a korábban külön részlegen keresztül figyelt belföldi jobboldali és baloldali szélsőséges és terrorista mozgalmak egy részleg hatókörébe kerültek. (Míg az, hogy a korábbi négy igazgatóság közül melyik szűnt meg az NBH-n belül, mély homály fedi.)
Ugyanez a részleges nyíltság – ami még nem veszélyezteti az adott szolgálat hatékony tevékenységét – jellemzi a bajor alkotmányvédelmet is (mivelhogy az állam föderális felépítése miatt az NSZK-ban minden tartomány rendelkezik saját alkotmányvédelmi szervezettel).
(http://www.verfassungsschutz.bayern.de/organisation/struktur/)


2. Security Service (ismertebb nevén MI5) (Nagy-Britannia)

Ugyanígy megtaláljuk a brit belbiztonsági szolgálat honlapján a szervezet organigramját. Itt sem csinálnak titkot abból, hogy a szervezet egyes részlegeinek mi a tevékenységi területe.

(klikk a képre)

forrás: http://www.mi5.gov.uk/output/Page62.html

Szóval, a magyar politikai osztálynak a titkosszolgálatok „fél-nyíltságával” kapcsolatban van még mit tennie….

Mit is rejt a Rosenholz?

Kenedi János, a magyar titkosszolgálatok világának jó ismerője, az Élet és Irodalom 2007. július 27-i számában egy krédóban foglalja össze nézeteit, amelyek új feladatával - egy újabb ügynökbizottság vezetésével - kapcsolatosak. Teljes mértékben egyetértünk vele abban a tekintetben, hogy az előző rendszer titkosszolgálatainak dokumentumai minél szélesebb körben legyenek hozzáférhetők. Írásának két részével azonban részben vitába szállnánk, részben pedig korrigálnánk az ott leírtakat. Mindkettő az NDK állambiztonsági szolgálatával, a Stasi-val kapcsolatos.

Kenedi János amellett érvel, hogy a magyar szolgálatoknak felesleges bármit is titkolniuk , …mert a CIA 1990-ben a Rosenholcz fedőnevű akció keretében – lefoglalta, majd 1994-1995-ben másolás után visszaszolgáltatta azokat a STASI-nál őrzött VSZ-„titkokat”, amelyeket a magyar szolgálatok saját kebelbeli titkuknak vélnek…” Kenedi János nem először fogalmazta meg ezt a tételt, de bizonyítékot eddig nem szolgáltatott hozzá.

Netalántán nem is lehet?

Mert mi is ez a bizonyos Rolzenholcz- (Kenedinél korábban Rosenwood) akció? Az NDK összeomlásának zűrzavarában a CIA emberei – máig tisztázatlan körülmények között – hozzájutottak a néhai NDK néhai Állambiztonsági Minisztériuma Felderítő Főcsoportfőnökségének (HV A) olyan adataihoz, amelyek a külföldi ügynökök neveit (is) tartalmazták. Természetesen ezek az adatok felkeltették az NSZK kormányzatának érdeklődését is. A visszaszerzésükre irányuló műveletet a német Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) „Rosenholz” (azaz rózsafa) fedőnévvel látta el. (Tehát ez nem a CIA-akció neve – ennek neve máig ismeretlen.) Hosszas tárgyalások kezdődtek az USA és az NSZK között, amelyek csak igen lassan vezettek eredményhez. Igaz, a BfV már 1993-ban, majd 1999-ben lemásolhatott 1660 illetve 800 kartotékot, de ezek az egész anyagnak csupán töredékét képezték. Tévedés tehát, hogy az átadás 1994-1995-ben lezárult volna. Csak 2000 márciusában kezdődött meg ugyanis a jelentős mértékű másolatátadás. 2003-ra összesen 381 CD-ROM került Németországba. Ezek némi huzavona után (mivel az USA kezdetben az adatok további titkosítása mellett kardoskodott) a köznyelvben Birthler-Hivatalhoz (korábban Gauck-Hivatalhoz), a Stasi-iratok gyűjtőhelyére kerültek. (Bár ezután a Hivatal ült rá az adatokra, mert várható volt, hogy néhány parlamenti képviselő is érintett lehet…Németországban sem könnyű a kutatók élete.)

Egy CD-ROM Rosenholz-adatokkal. Még az USA-ban sem tudták helyesen írni a fedőnevet....

Mit tartalmaznak az NSZK-ba eljutatott adatok? Egyes-egyedül a HV A (nyugat-)németországi akcióival kapcsolatos információkat! (Ezek alapján mintegy 6000 ügynök személye beazonosítása vált lehetővé.) Mindezekben a kartotékokban a HV A embereinek (illetve az általuk kiszemelt személyek) adatai kerültek rögzítésre. Ráadásul csak az NSZK-beliek (mert a más országokban tevékenykedő HV A-ügynökök neveit az NSZK nem kapta meg – 52 kartoték kivételével, amelyeket tévedésből adott át a CIA.). Semmilyen említés nem történik „baráti” országok szolgálatainak tartótisztjeiről illetve ügynökeinél. A Helmut Müller-Enbergs nevével jelzett (a Birthler-Hivatal munkatársa, korábban a Rosenholz-kutatás felelőse) „Rosenholz. Forráskritika” címet viselő, 2007. július 26-ai dátumot viselő, 238 oldalas tanulmányban, amely igen részletesen taglalja és mutatja be a CIA-tól kapott adatok eddigi történetét, összes problémáit és a belőlük levonható következtetéseket, egy szó sem található „VSZ-titkokról”, illetve más országok titkosszolgálatainak ügynökeiről. (Csak mellesleg utalunk arra, bizonyos jelek azt sejtetik, hogy a HV A a „baráti” országok állampolgárai közül is beszervezett jó néhányat. Érdekes lenne megtudni, hogy a CIA értesítette-e erről a közép-európai új demokráciák kormányait, illetve ezen országok kormányai érdeklődtek-e az Egyesült Államok hírszerzésénél ez ügyben?)

Mindezek mellett természetesen tudhat a CIA sok mindent – akár a külföldön tevékenykedő volt magyar ügynökök neveit is, de mai tudásunk szerint nem a Rosenholz-kartotékokból.

Más helyütt Kenedi János a következőket írja: „A hatályos "ügynöktörvény" az állambiztonsági szolgálat titkos informátor-rendszerének csak a 'legalsó' hálózati kategóriáit veszi figyelembe (informátor, ügynök, tmb, tmt). A szándékosan a III/III-asra rácsúsztatott törvény az SZT-tiszten kívül fumigálja a 'magasabb' informátori kategóriákat, nem veszi figyelembe az NBH kezelésében lévő titkos adattárat, valamint a Stasi kebelében lévő, a volt szocialista országok állambiztonsági információit integráló SAUD-rendszert sem.” Itt a SAUD-rendszerrel akadtak gondjaink. Kenedi János nyilván a SZOUD-ra, a volt szocialista országoknak „Az ellenség adatainak egyesített nyilvántartási rendszer”-ére gondol (ennek orosz nyelvű rövidítése adja ki az előbbi mozaikszót). (Ezzel kapcsolatban lásd többek között az ÉS 1998/29-es számában Varga László írását.) Ennek a központi számítógépe Moszkvában volt, ahová a rendszerbe bekapcsolt országok (Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, NDK, Szovjetunió) betáplálhattak az ellenségre vonatkozó adatokat, illetve lekérhettek ilyeneket. Ebben a rendszerben alapvetően a keleti blokk vélt vagy tényleges ellenségei kerültek be, és kevésbé ezen országok állampolgárai (bár erre is vannak példák). (Lásd ezzel kapcsolatban Baczoni Gábor és Bikki István tanulmányát a Trezor 3.-ban, szerk. Gyarmati György) Éppen ezért kevésbé valószínű, hogy itt ’magasabb’ informátori kategóriák tagjai fellelhetők lennének.

Sajnálatos, hogy Kenedi János, gyakorlott kutatóként, ilyen tárgyi tévedésekkel igyekezett alátámasztani mondandóját.