2007. augusztus 27-én a Miniszterelnöki Hivatalon belül működő Nemzetbiztonsági Iroda (NBI) bejelentette, hogy ez év október elsejétől a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) szervezetileg és vezetőit tekintve is. átalakul A közleményben indoklásként a takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodást, a költségvetési források jobb és hatékonyabb hasznosítását hozták fel, illetve a szervezeten belüli gyorsabb információáramlást. Ez az államigazgatáson belüli struktúraváltások szokásos, de egyben semmitmondó indoklása. Később Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, egyik interjújában mindezt azzal egészítette ki, hogy ennél többet nem mondhat. Egy titkosszolgálat esetében tetszetős kibúvó, indoklásnak mégis kevés. Már csak azért is, mert az NBH a 2002-es átalakítása kapcsán a szolgálat Évkönyve azzal érvel, hogy „Az elmúlt évek tapasztalatait összegezve az NBH vezetése az átszervezéssel a még hatékonyabb, korszerűbb, dinamikusabb munkavégzési feltétetek megteremtését kívánta elérni. (Évkönyv 2003, 14. old.)
Az NBI közleménye nem vert különösebben nagy és tartós hullámokat (ahogy ezt már a korábbi átalakítások esetében megszokhattuk). A sajtócikkek főleg a struktúra átalakításával párhuzamosan végrehajtott személyi változásokat (gyakorlatilag az összes igazgatóság és főosztályvezetőjét cseréjét) a szolgálat „lefejezéséként” értékelte, illetve a „politikai tisztogatásról” írt. Itt nem kívánjuk ismertetni a sajtóban megjelent véleményeket – az olvasónak a HVG 2007/36-os számban megjelent a témával kapcsolatos, Tömöry Ákos tollából származó cikket ajánljuk. (Bár ebben az írásban is találunk olyan megállapításokat, amelyek arra utalnak, hogy a cikk szerzője nem igazán ismeri a politika és a titkosszolgálatok viszonyát a politikai rendszereken belül. Erre utal az a megjegyzése, hogy a kormányzati felelősök "….akár megrendelőként – bele is szólhassanak a szervezet munkájába." Nos a demokráciákban sem működnek a titkosszolgálatok csak úgy magukban. Mindenütt a végrehajtó hatalom (legyen az a kormány vagy mint a CIA esetében az USA elnöke) utasításait hajtják végre. Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy a politikai vezetés személyes ügyeiben járnak el (ez már súlyos túlkapásnak minősülne) hanem a végrehajtó hatalom politikai döntéseihez szolgál információkkal. A hírszerzés esetében ez talán jobban látható, de a belbiztonsági (kémelhárító, alkotmányvédelmi) szolgálatok esetében is igaz. A mindenkori rutinfeladatokon túl az adott kormánynak joga van a szolgálatok számára prioritásokat megadni. Ez egyértelműen kiderül az 1995. évi CXXV. évi törvényből is. Ennek 3 .paragrafusa kimondja, hogy: „A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy az e törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjenek az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében.” Továbbá a 10. paragrafusa szerint „ A Kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja“ valamint a 11. paragrafus c. bekezdése szerint „A szolgálatokat irányító miniszter „rendeletek és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését…”. (kiemelés tőlünk) Ez nem magyar sajátosság, hanem más országokban is így volt/van (függetlenül attól, hogy törvény vagy más jogszabály szabályozza a titkosszolgálatok működését.))
Az ellenzék is a „lefejezés” és a „politikai tisztogatás” fogalmaival operált. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának 2007. szeptember 4-ei ülését követően – ahol a szolgálatot felügyelő miniszter számolt be az NBH átalakításáról – a bizottság elnöke, Simicskó István (KDNP) azt hangsúlyozta, hogy az átalakítással kapcsolatban a miniszter semmilyen szakmai érvet nem hozott fel. Az ugyancsak ellenzéki Demeter Ervin (Fidesz-MPSZ) (az Orbán-kormány alatt ő felügyelte mint tárcanélküli miniszter a polgári szolgálatokat) megismételte ezt, majd politikai bosszúról, lefejezésről beszélt. Nem tudjuk ellenőrizni, hogy szolgált-e Szilvásy György szakmai argumentumokkal a bizottság előtt, de az is biztos, hogy a két ellenzéki politikus sem villogott ilyen érvekkel, csak bizonyítatlan feltevésekkel – az ellenzéktől a jelenlegi belpolitikai helyzetben több sajnos nem is várható el.
A bizottsági ülés és az NBH strukturális átalakításával kapcsolatban számos – demokráciaelméleti szempontból is érdekes – kérdés vetődik fel. Miért csak utólag számolt be a miniszter a képviselőknek. Miért nem az átalakulás előtt? Utóbbi esetben nem lenne kizárt egy szakmai vita lehetősége. Sőt tovább is mehetünk. Miért nem kap 1990 óta titkosszolgálatok átalakítása semmiféle nyilvánosságot? Az politikusok erre adandó válasza szinte 100 %-os biztonsággal az lenne: éppen, mert titkosszolgálatok. Csakhogy más demokratikusnak tekintett országokban az ilyen nyilvános viták reformok, átalakítások előtt nem szokatlanok.
A magyar titkosszolgálatokat felügyelő magyar politikusok (1990 óta) szerencséjükre nem találkoztak olyan – tőlünk nyugatra, de főleg az USA-ban ténykedő oknyomozó újságírókkal, akiket nehéz megfélemlíteni, vagy lebeszélni írásvágyukról, nem is beszélve a titkosszolgálati témákkal foglalkozó szakírókkal, vagy kutatókkal.
Természetesen azt sem felejthetjük el, hogy bizonyos értelemben maga a magyar politikai osztály manőverezte bele magát ebbe a helyzetbe – vagy tudatosan, vagy tudatlanságból. Vegyük például szemügyre, hogy mit tudhatunk a szolgálatok belső felépítéséről – kicsit részletesebben, mint ahogy az néhány magyar szolgálat honlapján látható. A Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szól 1995. évi CXXV. törvény erre vonatkozóan nem tartalmaz semmiféle korlátozást. Sokkal inkább az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, amelynek 98. paragrafusa 50 évre államtitokká minősíti „A Hivatalok szervezetére és működésére..” , vonatkozó adatokat.
Mindennek a – véleményünk szerint – felesleges titkolódzásnak mi az eredménye például a NBH vonatkozásában? Vessünk egy pillantást a szolgálat oldalára! Ott a szervezeti felépítésre vonatkozóan ezt az ábrát találjuk:
Természetesen az 1990 előtti időkhöz képest már ez is nagy előrelépés, hogy egy magyar titkosszolgálat nyilvánosságra hozza – legalább alapvonalaiban – belső szervezeti struktúráját. De 17-18 évvel a rendszerváltás után ez már igencsak kevés. Már nem kielégítő a múlttal való összehasonlítás, hanem más – szintén demokratikusnak nevezett – országokkal való összehasonlítás a mérvadó. És e vonatkozásban Magyarország elég szánalmas képet mutat. Véleményünk szerint itt egyértelműen kísért az előző rendszer sokszor már-már paranoiás titkolódzásának hagyománya. Ennek okai nyilván a – szerintünk különben elkerülhetetlen személyi folytonossággal – állnak szoros összefüggésben (és egyúttal a már kevésbé elfogadható szemléleti folytonossággal).
De a szolgálatok (és a sajtóban sokszor sejtelmesen titkosszolgálati lobbinak nevezett körök) feladhatnák ezt. Nem ettől lesz biztonságosabb és hatékonyabb pédául a Nemzetbiztonsági Hivatal működése. Különben is, ha valaki figyelmesen elolvassa a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény megfelelő paragrafusait, nagyjából ki lehet sakkozni, hogy melyik igazgatóság mivel foglalkozik.
De mindez nem elsősorban a szolgálat(ok) hibája, hanem a magyar politikai osztályé, aki vagy nem kívánja a tőlünk nyugatra eső országok bizonyos szokásait a titoktartás területén átvenni, vagy hagyja magát „megetetni” a szolgálatok által, akik persze a világon mindenütt azt szeretnék, ha semmit sem lehetne tudni tevékenységükről, csökkentve ezzel bármiféle ellenőrzés, számonkérés lehetőségét is.
A titkolódzással kapcsolatban ugyanakkor vicces, hogy az NBH által a napokban nyilvánosságra hozott, az un. olajüggyel kapcsolatos irományok fejlécében a következő igazgatóságok találhatók: GAZDASÁGBIZTONSÁGI IGAZGATÓSÁG (1997. év) INFORMÁCIÓS IGAZGATÓSÁG (1995., 1997. évek) INFORMATIKAI IGAZGATÓSÁG (1993., 1994., 1995. évek). Szóval akkor kettő megvan. Ezek léte mégsem titkos? (Persze felmerül az a kérdés is, hogy az Információs Igazgatóság és az Informatikai Igazgatóság ugyanaz-e, vagy más, vagy mindkettő volt 1995-ben, vagy maguk az osztályok sem tudják, hogy pontosan hogyan hívják őket…Még azt is mondhatnánk, hogy milyen ügyes dezinformációs fogás…)
Szilvásy György a HVG-nek azt hangsúlyozza, hogy az NBH átalakítása azért is szükséges, mert nem lehet 4-5 fős osztályokkal hatékonyan működni. (Végre egy szakmai érv!) Ez a kis „titok” sokkal érdekesebb és fontosabb a szervezet működésére vonatkozóan, mint az, hogy melyik igazgatóság mit csinál…
De mi a helyzet külföldön, a szervezeti felépítés tekintetében?
Vegyünk szemügyre két példát.
1. Alkotmányvédelmi Hivatal (NSZK)
A oldalán található szervezeti ábra nem csinál abból titkot, hogy az egyes részlegeinek mi a feladata. (Sőt külön is hangsúlyozzák, hogy ez nem titok!)
(klikk a képre)
forrás: http://www.verfassungsschutz.de/de/das_bfv/waswirtun/die_organisation.html
Ha az emberfia egy kicsit körülnéz az irodalomban, akkor azt is meg tudhatja, hogy a 6. részleg (Iszlamizmus és iszlamista terrorizmus) néhány évvel ezelőtt jött létre, míg a korábban külön részlegen keresztül figyelt belföldi jobboldali és baloldali szélsőséges és terrorista mozgalmak egy részleg hatókörébe kerültek. (Míg az, hogy a korábbi négy igazgatóság közül melyik szűnt meg az NBH-n belül, mély homály fedi.)
Ugyanez a részleges nyíltság – ami még nem veszélyezteti az adott szolgálat hatékony tevékenységét – jellemzi a bajor alkotmányvédelmet is (mivelhogy az állam föderális felépítése miatt az NSZK-ban minden tartomány rendelkezik saját alkotmányvédelmi szervezettel).
(http://www.verfassungsschutz.bayern.de/organisation/struktur/)
2. Security Service (ismertebb nevén MI5) (Nagy-Britannia)
Ugyanígy megtaláljuk a brit belbiztonsági szolgálat honlapján a szervezet organigramját. Itt sem csinálnak titkot abból, hogy a szervezet egyes részlegeinek mi a tevékenységi területe.
(klikk a képre)
Szóval, a magyar politikai osztálynak a titkosszolgálatok „fél-nyíltságával” kapcsolatban van még mit tennie….
Az NBI közleménye nem vert különösebben nagy és tartós hullámokat (ahogy ezt már a korábbi átalakítások esetében megszokhattuk). A sajtócikkek főleg a struktúra átalakításával párhuzamosan végrehajtott személyi változásokat (gyakorlatilag az összes igazgatóság és főosztályvezetőjét cseréjét) a szolgálat „lefejezéséként” értékelte, illetve a „politikai tisztogatásról” írt. Itt nem kívánjuk ismertetni a sajtóban megjelent véleményeket – az olvasónak a HVG 2007/36-os számban megjelent a témával kapcsolatos, Tömöry Ákos tollából származó cikket ajánljuk. (Bár ebben az írásban is találunk olyan megállapításokat, amelyek arra utalnak, hogy a cikk szerzője nem igazán ismeri a politika és a titkosszolgálatok viszonyát a politikai rendszereken belül. Erre utal az a megjegyzése, hogy a kormányzati felelősök "….akár megrendelőként – bele is szólhassanak a szervezet munkájába." Nos a demokráciákban sem működnek a titkosszolgálatok csak úgy magukban. Mindenütt a végrehajtó hatalom (legyen az a kormány vagy mint a CIA esetében az USA elnöke) utasításait hajtják végre. Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy a politikai vezetés személyes ügyeiben járnak el (ez már súlyos túlkapásnak minősülne) hanem a végrehajtó hatalom politikai döntéseihez szolgál információkkal. A hírszerzés esetében ez talán jobban látható, de a belbiztonsági (kémelhárító, alkotmányvédelmi) szolgálatok esetében is igaz. A mindenkori rutinfeladatokon túl az adott kormánynak joga van a szolgálatok számára prioritásokat megadni. Ez egyértelműen kiderül az 1995. évi CXXV. évi törvényből is. Ennek 3 .paragrafusa kimondja, hogy: „A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy az e törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjenek az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében.” Továbbá a 10. paragrafusa szerint „ A Kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) útján irányítja“ valamint a 11. paragrafus c. bekezdése szerint „A szolgálatokat irányító miniszter „rendeletek és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét és működését…”. (kiemelés tőlünk) Ez nem magyar sajátosság, hanem más országokban is így volt/van (függetlenül attól, hogy törvény vagy más jogszabály szabályozza a titkosszolgálatok működését.))
Az ellenzék is a „lefejezés” és a „politikai tisztogatás” fogalmaival operált. Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának 2007. szeptember 4-ei ülését követően – ahol a szolgálatot felügyelő miniszter számolt be az NBH átalakításáról – a bizottság elnöke, Simicskó István (KDNP) azt hangsúlyozta, hogy az átalakítással kapcsolatban a miniszter semmilyen szakmai érvet nem hozott fel. Az ugyancsak ellenzéki Demeter Ervin (Fidesz-MPSZ) (az Orbán-kormány alatt ő felügyelte mint tárcanélküli miniszter a polgári szolgálatokat) megismételte ezt, majd politikai bosszúról, lefejezésről beszélt. Nem tudjuk ellenőrizni, hogy szolgált-e Szilvásy György szakmai argumentumokkal a bizottság előtt, de az is biztos, hogy a két ellenzéki politikus sem villogott ilyen érvekkel, csak bizonyítatlan feltevésekkel – az ellenzéktől a jelenlegi belpolitikai helyzetben több sajnos nem is várható el.
A bizottsági ülés és az NBH strukturális átalakításával kapcsolatban számos – demokráciaelméleti szempontból is érdekes – kérdés vetődik fel. Miért csak utólag számolt be a miniszter a képviselőknek. Miért nem az átalakulás előtt? Utóbbi esetben nem lenne kizárt egy szakmai vita lehetősége. Sőt tovább is mehetünk. Miért nem kap 1990 óta titkosszolgálatok átalakítása semmiféle nyilvánosságot? Az politikusok erre adandó válasza szinte 100 %-os biztonsággal az lenne: éppen, mert titkosszolgálatok. Csakhogy más demokratikusnak tekintett országokban az ilyen nyilvános viták reformok, átalakítások előtt nem szokatlanok.
A magyar titkosszolgálatokat felügyelő magyar politikusok (1990 óta) szerencséjükre nem találkoztak olyan – tőlünk nyugatra, de főleg az USA-ban ténykedő oknyomozó újságírókkal, akiket nehéz megfélemlíteni, vagy lebeszélni írásvágyukról, nem is beszélve a titkosszolgálati témákkal foglalkozó szakírókkal, vagy kutatókkal.
Természetesen azt sem felejthetjük el, hogy bizonyos értelemben maga a magyar politikai osztály manőverezte bele magát ebbe a helyzetbe – vagy tudatosan, vagy tudatlanságból. Vegyük például szemügyre, hogy mit tudhatunk a szolgálatok belső felépítéséről – kicsit részletesebben, mint ahogy az néhány magyar szolgálat honlapján látható. A Nemzetbiztonsági Szolgálatokról szól 1995. évi CXXV. törvény erre vonatkozóan nem tartalmaz semmiféle korlátozást. Sokkal inkább az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény, amelynek 98. paragrafusa 50 évre államtitokká minősíti „A Hivatalok szervezetére és működésére..” , vonatkozó adatokat.
Mindennek a – véleményünk szerint – felesleges titkolódzásnak mi az eredménye például a NBH vonatkozásában? Vessünk egy pillantást a szolgálat oldalára! Ott a szervezeti felépítésre vonatkozóan ezt az ábrát találjuk:
(klikk a képre)
forrás: http://www.nbh.hu/bmenu5.htm
Természetesen az 1990 előtti időkhöz képest már ez is nagy előrelépés, hogy egy magyar titkosszolgálat nyilvánosságra hozza – legalább alapvonalaiban – belső szervezeti struktúráját. De 17-18 évvel a rendszerváltás után ez már igencsak kevés. Már nem kielégítő a múlttal való összehasonlítás, hanem más – szintén demokratikusnak nevezett – országokkal való összehasonlítás a mérvadó. És e vonatkozásban Magyarország elég szánalmas képet mutat. Véleményünk szerint itt egyértelműen kísért az előző rendszer sokszor már-már paranoiás titkolódzásának hagyománya. Ennek okai nyilván a – szerintünk különben elkerülhetetlen személyi folytonossággal – állnak szoros összefüggésben (és egyúttal a már kevésbé elfogadható szemléleti folytonossággal).
De a szolgálatok (és a sajtóban sokszor sejtelmesen titkosszolgálati lobbinak nevezett körök) feladhatnák ezt. Nem ettől lesz biztonságosabb és hatékonyabb pédául a Nemzetbiztonsági Hivatal működése. Különben is, ha valaki figyelmesen elolvassa a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény megfelelő paragrafusait, nagyjából ki lehet sakkozni, hogy melyik igazgatóság mivel foglalkozik.
De mindez nem elsősorban a szolgálat(ok) hibája, hanem a magyar politikai osztályé, aki vagy nem kívánja a tőlünk nyugatra eső országok bizonyos szokásait a titoktartás területén átvenni, vagy hagyja magát „megetetni” a szolgálatok által, akik persze a világon mindenütt azt szeretnék, ha semmit sem lehetne tudni tevékenységükről, csökkentve ezzel bármiféle ellenőrzés, számonkérés lehetőségét is.
A titkolódzással kapcsolatban ugyanakkor vicces, hogy az NBH által a napokban nyilvánosságra hozott, az un. olajüggyel kapcsolatos irományok fejlécében a következő igazgatóságok találhatók: GAZDASÁGBIZTONSÁGI IGAZGATÓSÁG (1997. év) INFORMÁCIÓS IGAZGATÓSÁG (1995., 1997. évek) INFORMATIKAI IGAZGATÓSÁG (1993., 1994., 1995. évek). Szóval akkor kettő megvan. Ezek léte mégsem titkos? (Persze felmerül az a kérdés is, hogy az Információs Igazgatóság és az Informatikai Igazgatóság ugyanaz-e, vagy más, vagy mindkettő volt 1995-ben, vagy maguk az osztályok sem tudják, hogy pontosan hogyan hívják őket…Még azt is mondhatnánk, hogy milyen ügyes dezinformációs fogás…)
Szilvásy György a HVG-nek azt hangsúlyozza, hogy az NBH átalakítása azért is szükséges, mert nem lehet 4-5 fős osztályokkal hatékonyan működni. (Végre egy szakmai érv!) Ez a kis „titok” sokkal érdekesebb és fontosabb a szervezet működésére vonatkozóan, mint az, hogy melyik igazgatóság mit csinál…
De mi a helyzet külföldön, a szervezeti felépítés tekintetében?
Vegyünk szemügyre két példát.
1. Alkotmányvédelmi Hivatal (NSZK)
A oldalán található szervezeti ábra nem csinál abból titkot, hogy az egyes részlegeinek mi a feladata. (Sőt külön is hangsúlyozzák, hogy ez nem titok!)
(klikk a képre)forrás: http://www.verfassungsschutz.de/de/das_bfv/waswirtun/die_organisation.html
Ha az emberfia egy kicsit körülnéz az irodalomban, akkor azt is meg tudhatja, hogy a 6. részleg (Iszlamizmus és iszlamista terrorizmus) néhány évvel ezelőtt jött létre, míg a korábban külön részlegen keresztül figyelt belföldi jobboldali és baloldali szélsőséges és terrorista mozgalmak egy részleg hatókörébe kerültek. (Míg az, hogy a korábbi négy igazgatóság közül melyik szűnt meg az NBH-n belül, mély homály fedi.)
Ugyanez a részleges nyíltság – ami még nem veszélyezteti az adott szolgálat hatékony tevékenységét – jellemzi a bajor alkotmányvédelmet is (mivelhogy az állam föderális felépítése miatt az NSZK-ban minden tartomány rendelkezik saját alkotmányvédelmi szervezettel).
(http://www.verfassungsschutz.bayern.de/organisation/struktur/)
2. Security Service (ismertebb nevén MI5) (Nagy-Britannia)
Ugyanígy megtaláljuk a brit belbiztonsági szolgálat honlapján a szervezet organigramját. Itt sem csinálnak titkot abból, hogy a szervezet egyes részlegeinek mi a tevékenységi területe.
(klikk a képre)forrás: http://www.mi5.gov.uk/output/Page62.html
Szóval, a magyar politikai osztálynak a titkosszolgálatok „fél-nyíltságával” kapcsolatban van még mit tennie….
1 megjegyzés:
mit kerestem, koszonom
Megjegyzés küldése